Kövess minket 
-on és 
-en!
A „White Australia” (Fehér Ausztrália) nevű csoportot betiltották az anyaországban olyan gyűlöletbeszéd-ellenes gumijogszabályok alapján, amelyek bűncselekménnyé nyilvánítják a szervezettel való pusztán gondolati vagy szervezeti társulást.
A korábban Nemzetiszocialista Hálózat (NSN) és Európai Ausztrál Mozgalom néven futó csoport kapcsán Tony Burke belügyminiszter világossá tette: a hatóságok nem engedik, hogy a formáció névváltoztatással éljen a gyülekezési szabadságával.
Ausztráliában a hatóságok feketelistára tettek egy nemzetiszocialista szervezetet, ezzel radikális lépést téve a véleménynyilvánítás és a politikai szerepvállalás teljes kriminalizációja felé.
Pénteken Tony Burke belügyminiszter bejelentette, hogy a „White Australia” csoportot – korábbi nevén Nemzetiszocialista Hálózat (NSN) – „tiltott gyűlöletcsoporttá” nyilvánították. Ezt a meglehetősen tág mérlegelési jogkört biztosító jogszabályi keretet a bondi támadás utáni morális pánikot kihasználva fogadták el.
Burke közölte, hogy az éjféltől életbe lépő tiltás értelmében a csoport „támogatása, finanszírozása, a képzéseken való részvétel, a tagtoborzás, a csatlakozás vagy az irányítás” akár 15 évig terjedő börtönbüntetéssel is sújtható. Ez a drákói szigor még a legsúlyosabb erőszakos bűncselekmények büntetési tételeivel is vetekszik, holott itt pusztán egy szervezethez való tartozásról van szó.
„Ez egy világos üzenet a faji felsőbbrendűségben hívőknek, hogy nézeteiknek nincs helye a modern Ausztráliában” – jelentette ki a miniszter, nyíltan elismerve, hogy az állam nem tetteket, hanem világnézeteket és véleményeket szankcionál.
A belügyminiszter igyekezett összekötni a nemzetiszocialista csoportokat a melbourne-i bevándorlásellenes tüntetéseken történt „erőszakos cselekményekkel”. Dél-Ausztráliában a rendőrség 16 feltételezett nemzetiszocialistát tartóztatott le egy januári demonstráción, köztük olyat is, akinek mindössze annyi volt a „bűne”, hogy egy nemzetiszocialista szimbólumot mutatott fel – ami az amerikai Első Alkotmánykiegészítés (First Amendment) vagy a klasszikus európai szabadságjogok felől nézve a szimbolikus beszéd és a politikai önkifejezés durva elfojtása.
|
|
|
|
|
|
A tiltás célja: a „nemkívánatos” tüntetések elfojtása
Burke elismerte, hogy a szövetségi kormány nem képes megakadályozni, hogy „bigott embereknek szörnyű ideológiáik legyenek”, de a csoportok betiltása adminisztratív fegyvert ad a kezükbe.
„Ez megakadályozza a csoportot a szerveződésben, a találkozókban, és elejét veszi azoknak a demonstrációknak, amelyeket országszerte láthattunk” – fogalmazott, nyíltan elismerve a preventív jellegű, politikai alapú gyülekezési tilalmat.
Az ABC NEWS politikai boszorkányüldözésbe illő nyomozása arra is rámutatott, hogy a „March for Australia” (Menet Ausztráliáért) tüntetések szervezői a közösségi médiában nemzetiszocialista és Hitler-párti mémeket osztottak meg.
Amikor megkérdezték a minisztert, hogy azok az ausztrál állampolgárok is bűncselekményt követnek-e el, akik egyszerűen csak elmennek egy ilyen tüntetésre anélkül, hogy tudnák, kik a háttérszervezők, Burke megfélemlítő hangnemben úgy válaszolt: kockázatot vállalnak.
„A büntetőjogi felelősséget a tények alapján állapítják majd meg, de a képlet egyszerű: ha bárki kapcsolatba lép egy ilyen jellegű szervezettel, kockázatot vállal... és tisztában kell lennie a lehetséges büntetőjogi következményekkel.” Ez a megközelítés lényegében elrettenti az átlagpolgárt a kormánykritikus tüntetéseken való részvételtől, hiszen a hatóságok utólag bármikor ráüthetik a rendezvényre a „banned szervezet” bélyegét.
Az Ausztrál Zsidó Tanács társelnöke, Peter Wertheim üdvözölte a döntést, kijelentve, hogy ezek a csoportok a „megfélemlítés eszközeit” használják.
Nincs menekvés a gondolatrendőrség elől: a névváltoztatás sem véd meg
Amikor a Munkáspárt először jelentette be azokat a törvényeket, amelyek a titkosszolgálatok szerint „legálisak, de borzalmasak” (vagyis a hatályos jog szerint nem büntethető, de a fősodor számára nem tetsző) nézeteket célozzák, az NSN bejelentette a feloszlását, hogy elkerülje a listázást.
A kormány azonban bevezette a „főnixezés” elleni szabályt, ami azt jelenti, hogy ha a csoport más néven alakul újjá, a miniszter egyetlen tollvonással, bírói vagy parlamenti ellenőrzés nélkül, rendeletileg kiterjesztheti rá a tiltást.
|
|
|
|
|
|
Az ausztrál belbiztonsági szervezet (ASIO) azzal indokolta a listázást, hogy a csoport „növeli az erőszak kockázatát”. Fontos kiemelni: nem tényleges erőszak elkövetése, hanem annak absztrakt kockázata és az ideológiai „gyűlöletbűncselekmények” (véleménybűnök) elkövetése volt a vád.
Kétpárti konszenzus a szabadságjogok korlátozásában
Az ellenzéki Koalíció is beállt a tiltás mögé. Jonno Duniam árnyék-belügyminiszter „örömteli fejleménynek” nevezte a lépést, és kijelentette:
„Üzenetünk az, hogy a gyűlölet ideológiájának nincs helye a társadalmunkban, és ha a szervezet tovább működik, be lesz zárva, tagjai pedig bűnhődni fognak.”
Duniam szerint az, hogy a törvény a névváltoztatásokra is lecsap, bizonyítja a januárban elfogadott jogszabályok „hatékonyságát”. Bár Burke hozzátette, hogy egy szervezet betiltása „fajsúlyos lépés”, a precedens teremtése után a fékek és ellensúlyok nélküli rendszer bármikor kiterjeszthető lesz más, a mindenkori kormányzat számára kényelmetlen politikai formációkra is.
