Kövess minket 
-on és 
-en!
Mi, összegyűjtött fiatalok 1944. december 24-én, karácsony napján indultunk el Kéthelyről Csehszlovákián és Németországon keresztül: 1945 májusában érkeztünk meg a felső-ausztriai altheimi átmeneti táborba, amelyben már mintegy 30-35 000 fő tartózkodott.
Már csak a csupasz földön telepedhettünk le, ott is szűkösen... Fűzfaágakból kis sátrat barkácsoltunk néhányunk számára. Ez nappal a hőségtől, éjjel a hirtelen lehűléstől ugyan védett, de ha esett, jócskán eláztunk.
Ellátásunk nagyon gyatra volt: reggel és este feketekávé, napközben 10 és 14 óra között valamikor fél liter leves egy-két darab lóhússal, esténként 10 dkg kenyér. Egyik nap nem kaptunk kenyeret. A foglyok megverték a lágerparancsnokot, meg a szolgálatvezetőt...
Amikor ide érkeztünk, a tábor földjét még nagy fű borította. Hamarosan kopárrá változott, mert az orvos tanácsára a foglyok „lelegelték”.
Július 31-én a lágerlakók egy részét, köztük mintegy 100-150 magyart, sorakoztatták és kivitték az állomásra. Új táborba vittek minket, Ebensee-be és a Traunsse partjára. A gyalogmenet közben láttuk, hogy összegyűlt az erdőben egy bennünket kísérő csoport. Tagjai először csak kiabáltak felénk német és magyar nyelven: „Hitler katonái, Szálasi pribékjei! Ti is itt döglötök meg, mint a 16 ezer zsidó!”... Később megtámadtak bennünket, és az útjukba kerülőket ott ütötték, ahol érték. Mire az őrök erélyesen közbeléptek, közülünk többen súlyosan megsérültek. Végül bevittek bennünket a németek által épített egykori koncentrációs táborba.
A tábor őrségét az egykori táborlakókból állították ki. Ők nagyon ellenségesen viselkedtek. Egész nap ordítoztak velünk, fenyegettek bennünket, sőt olykor még lövöldöztek is. Az volt a benyomásunk, hogy el akarnak bennünket pusztítani. Az amerikaiak kis idő után megelégelték az őrség magatartását, és leváltásuk érdekében cselhez folyamodtak. Azzal bízták meg a németeket, hogy egyik éjjel keressék fel az őrséget, és az alvókat fegyverezzék le. Ez meg is történt, ami ürügyet szolgáltatott az őrség leváltására.
Rövidesen új táborba kerültünk.
|
|
|
|
|
|
Mika József – Budapest
Hadifogoly Híradó 1993/6.
