Kövess minket 
-on és 
-en!
Dr. Bárdossy László Szombathelyen született 1890. december 10-én, római katolikus vallású kisnemesi, hivatalnoki családból.
Középiskoláit a Sáros vármegyei Eperjesen és Budapesten végezte. Jogot szintén Budapesten valamint Berlinben és Párizsban hallgatott. Diplomát, illetve jogtudományi doktori oklevelet 1912-ben Budapesten szerzett.
Tíz év múlva már a Külügyminisztérium Sajtóosztályát vezette és 1926-ban miniszteri osztálytanácsos kinevezést kapott. 1930-tól diplomata lett Londonban, majd 1934. október 4-től a bukaresti követséget vezette. 1941. február 4-től külügyminiszter és április 3-tól 1942. március 7-ig miniszterelnök. Szombathely képviselőtestülete 1942. május 4-én a város díszpolgárává, majd Szombathely lakossága 1944 májusában országgyűlési képviselőjévé választotta és ez utóbbi minőségében vett részt, mintegy hatvan képviselőtársával, 1944. december 1-én Sopronban a Szálasi-kormány parlamenti ülésén.
1945 márciusában Bajorországba, majd április 25-én Svájcba menekült. Az amerikaiak letartóztatták, illetve az OSS (Office of Srategic Services) 1945. október 10-én kiadta a zsidó Péter Gábor (Eisenberger Benjamin) pribékjeinek.
Bárdossy László népbírósági tárgyalása első fokon, 1945. október 29-én kezdődött, melyben zsidó volt a tanács elnöke (Major Tamás színész, filmcenzor testvére, Major Ákos), az ügyészek (Fenesi Ferenc és Szalai Sándor), a népbírák többsége. A jegyzökönyv tanúsága szerint az előbbiekben fölsoroltakon kívül a nyilvános tárgyaláson részt vett, illetve a Magyar Kommunista Pártot képviselte az az Apró (Klein) Antal, aki Gyurcsány Ferenc feleségének nagyapja. 1945. november 2-án méltóságteljesen, becsületét védve vállalta tetteit, vállalta sorsát, az elmarasztalást, de kerülte a másokra történő hivatkozást, a közös felelősség emlegetését, amely jellemes magatartása, ellentétben állott vádlói viselkedésével!
(Az utolsó szó jogán elmondott beszéde, amely a magyarságnak szóló végső üzenetének is felfogható.)
Bárdossy Lászlót a Népbíróság 1945. november 3-án háborús és népellenes bűntettekkel vádolva nyilvánosság előtt végrehajtandó kötél általi halálra ítélte. Nem fellebbezett és nem kért kegyelmet sem, azonban 1945. december 28-án sor került a másodfokra (Berend Béla kirendelt védő beadványa alapján), ahol az ítéletet megerősítették. Később a kötelet golyóra változtatták! A mocskos színjáték tovább folytatódott.
|
|
|
|
|
|
Bárdossy pere és kivégzése az egész ország jóérzésű lakosságát mélyen megrendítette, szemben az eseményre a gettóból kiszabadult és verbuválódott, több száz fős csürhe népséggel, amely már hajnali fél hatkor a kivégzés helyszínére, a Markó utcai fogház udvarára tódult. 1946. január 10-én reggel 8 óra 25 perckor lépett színre a népbíróság tanácselnöke, Major Ákos és a népügyész. A kivégzőhelyen a felajzott tömeg gyalázkodó ordítozásba kezdett: Pfuj! Tömeggyilkos! Uszító! Miután a csőcselék elhallgatott, síri csöndben fölolvasták az ítéletet. Bárdossy László emelt fővel állt a kivégzőosztag előtt. Utolsó kívánságát, azt, hogy ne kössék be a szemét és ne kelljen letérdelnie, tiszteletben tartották. Elbúcsúzott a paptól, megcsókolta a feszületet, amikor egy hisztérikus hang bekiabált: A papot is! A papot is! A négy fogházőr fegyverének eldördülése előtt, Bárdossy László egekig kiáltott szavai bejárták a világsajtót: Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!
A sortűz 1946. január 10-én reggel 8 óra 50 perckor oltotta ki Magyarország egyik legragyogóbb miniszterelnökének életét. Dr. Bárdossy László hatvan esztendeje halott.
A Bárdossy család hamvait a Szombathelyen található családi sírbolt rejti magában, ellenben a kivégzett miniszterelnök végső nyughelyét még mindig homály fedi, mert pontosan nem tudjuk, hogy meggyilkolása után hová helyezték porhüvelyét. Adja a Magyarok Istene, hogy utolsó kívánsága végre beteljesüljön!
