Kövess minket 
-on és 
-en!
A Krím-félszigeten nem volt nagy számú a fegyveres őrök csoportja. A Fekete-tenger veszi körül, a kontinenssel csak egy híd köti össze. Ezen illetékteleneknek átmenni pedig lehetetlen. Érthető, hogy az őrök unatkoztak, amit fokozott a helyhez kötöttség is.
Csak az őrparancsnok mozgáskörlete volt korlátlan. Úgy látszik, ő is unta már az eseménytelenséget, és mesterségesen teremtett alkalmat a szenzációra.
Sétája során útjába került egy csellengő hadifogoly, akit barátságosan magához hívott. A tőle megszokott durva szidalmak helyett egy kissé távolabbi területre mutatott, ahol már nyíltak a tavasz első virágai. Kérte és egyben utasította is a foglyot, hogy menjen oda, szedjen belőlük.
A megbízott fogoly láthatóan megörült a feladatnak. Talán arra is gondolt egy pillanatra, hogy szolgálatáért kap egy sodrásra való mahorkát is. A parancsot teljesítve, átlépte a tiltott terület határát jelző „Állj, lövök!” feliratú drótkerítést. Odébb ment 15-20 lépést, és háttal az őrparancsnoknak, nyugodtan, gyanútlanul tépegette a virágot.
Az őrparancsnok pedig célzott. És lőtt. A dolog egyértelmű. A fogoly élettelen teste a tiltott területen feküdt. Mellette egy tábla nagy betűkkel, hogy mindenki jól lássa: „Így jár, aki szökni próbál!”
Egy nyomorult, szegény hadifogollyal kevesebben lettünk. Egy édesanya otthon már hiába várja haza szeretett fiát. Ám a hős szovjet katonának eggyel több lett a kitüntetése. Hisz megakadályozta egy magyar fasiszta ellenség szökését.
Hernádi Ferenc – Paks
HH 1993/8.
|
|
|
|
|
|
