.jpg)
Kövess minket 
-on és 
-en!
1915. február 23-án született Paul Warfield Tibbets amerikai repülőtiszt, annak a repülőgépnek a parancsnoka, amelyről ledobták Hirosimára a világ első atombombáját.
Az Illinois állambeli Quincyben született fiút szülei orvosnak szánták, ám őt csak a repülés érdekelte, s 1937-ben jelentkezett repülőkadétnak a légierőnél. Tanult egymotoros oktatórepülőn, majd egydugattyús hajtóművel rendelkező, egyfedelű gépen.
Társaival ellentétben ő nem a légi harcban, hanem a megfigyelésben tűnt ki, 1938-tól a georgiai Fort Benningben teljesített szolgálatot, több ezer órát repült felderítő gépekkel és B-10-es bombázóval. Amerika hadba lépése után az európai frontra került, 1942-ben részt vett az észak-afrikai német Afrikakorps elleni Fáklya hadműveletben, majd az Európa elleni első amerikai légi támadásban. Miután teljesítette az előírt 25 bevetést, ezredesi rangot kapott és 1943 márciusában hazavezényelték Amerikába.
Itt azzal a feladattal bízták meg, hogy tesztelje a Boeing vállalat újonnan elkészült, ám még rengeteg konstrukciós hibával küzdő nehézbombázóját, a B-29 Superfortresst. A csendes-óceáni fronton 1944-től bevetett B-29 a híres B-17-es "repülő erőd" továbbfejlesztett változata volt. A második világháború legnagyobb, szolgálatba állított repülőgépe gyorsabban és magasabban repült, mint a legtöbb japán vadászgép, ráadásul önvédelmi fegyverzete is igen erős volt. Tibbetsnek minden segítség nélkül, önállóan kellett kiismernie a gépet, s a próbák végére 400 repült órájával ő volt a legtapasztaltabb B-29-es pilóta.
Amikor az atombomba kidolgozására irányuló Manhattan terv során nyilvánvaló lett, hogy a nukleáris fegyver ledobására az amerikai légierőben egyedül a B-29 alkalmas, Tibbets ezredes is tagja lett a történelem első atomtámadására készülő egységnek. A Silverplate fedőnevű hadművelet 1944 elején kezdődött a Los Alamoshoz közeli Wendover légibázison, később az alakulatot áthelyezték a csendes-óceáni hadszíntérre, ahol állomáshelyük a Mariana-szigeteken található Tinian lett.
Az 509. vegyes repülőcsoport 1800 emberrel és 15 átalakított B-29 géppel, a ledobandó atombombák pontos másolatával kezdte meg a gyakorlatozást. A repülőgépek bombaterét megnövelték, új kivető szerkezetet, erősebb motort kaptak, fegyverzetüket és páncélzatukat a teljesítmény növelése érdekében leszerelték. A később a hirosimai bombát ledobó B-29 gép nyolc gyakorló repülést hajtott végre, július végén két, a japán fő szigetek elleni bombázásban is részt vett.
Július 26-án az Indianapolis cirkáló fedélzetén megérkezett Tinianba a Little Boy (Kisfiú) néven emlegetett atombomba. Augusztus 5-én Harry Truman elnök engedélyezte az atomfegyver bevetését Hirosima ellen, másodlagos célpontnak Kokurát és Nagaszakit jelölték ki. A küldetés parancsnokának még aznap Tibbets ezredest nevezték ki, aki gépét édesanyjáról Enola Gaynek nevezte el. A nevet augusztus 5-én este felfestették a bombázóra, és a bombatérben elhelyezték a 3,6 m hosszú, 0,7 méter széles és 4,4 tonnás Little Boyt.
|
|
|
|
|
|
1945. augusztus 6-án hajnalban hét bombázó szállt fel Tinianról. Az elsőként induló három gép az időjárás-felderítést (azaz a célpontok feletti felhőzet kiterjedésének megállapítását) végezte. Az Enola Gayt kísérő három gép egyike a robbanást vizsgáló tudósokat vitt, a második a fotózást végezte, a hetedik bombázó volt a tartalék. Az Enola Gay legénységét Paul Tibbets ezredes, parancsnok és pilóta, Robert Lewis másodpilóta, Thomas Ferebee bombázótiszt, Theodor Van Kirk navigátor, Jacob Beser radarspecialista, William "Deak" Parsons fegyvermérnök, Maurice Jeppson fegyvermérnök-helyettes, Joe Stiborik lokátorkezelő, Richard Nelson rádiós, George Caron faroklövész, Wayne Duzenberry repülőmérnök és Robert Shumard repülőmérnök-helyettes alkotta.
Az Enola Gay 8 óra 15 perckor, 9400 méter magasságban oldotta ki a bombát. A 17 ezer tonna TNT-vel egyenlő hatású Little Boy 600 méteres magasságban robbant fel, és az ég felé szökött a ma már oly rettegett gombafelhő. A robbanás körzetében 1,2 kilométeres sugarú körben minden a földdel vált egyenlővé, az áldozatok számát 70 ezer és 135 ezer közé teszik. Az Enola Gay indulása után 12 órával, délután 3 órakor szállt le Tinianon, ahol hatalmas tömeg, köztük újságírók és fotósok várták, Tibbets ott helyben megkapta a Szolgálati Érdemkeresztet.
A háború után részt vett a Bikini-szigeteki atomkísérletekben, és a B-49 Stratojet bombázó kifejlesztésében. 1966-ban nyugdíjazták, ezután húsz évig egy légitársaság alelnöke volt. Tibbets többször is úgy nyilatkozott: soha nem bánta meg az atombomba ledobását, mert hazafiúi kötelességét teljesítette. "Háború volt... Háttérbe kellett szorítanunk az érzéseinket. Tudtuk, hogy válogatás nélkül fogja pusztítani az embereket. De csak az az egy cél lebegett a szemem előtt, hogy a lehető legjobban hajtsam végre a feladatot, hogy minél előbb véget érhessen a gyilkolás" - nyilatkozta még halála előtt két évvel is. Paul Tibbets 2007. november 1-jén, 92 éves korában szívroham következtében hunyt el. Végrendelete értelmében hamvait a La Manche csatorna fölött szórták szét, nyughelyét nem jelöli fejfa - ezzel akarta megakadályozni, hogy sírja az atombomba ellenzőinek zarándokhelyévé váljon.
