Kövess minket 
-on és 
-en!
Az 1936-ban a brit trónról lemondó VIII. Eduárd ismert volt arról, hogy a németekkel rokonszenvezett, ennek mértékére azonban a királyi levéltárak titkosítási irányelvei miatt nem derülhetett fény.
Az utóbbi években a világ levéltáraiban folyó kutatásoknak köszönhetően azonban kiderült, hogy a királyi család közelebb állt a nemzetiszocialistákhoz, mint eddig azt bárki gondolta.
A királyi család és a németek közötti kapcsolatok egyik kulcsfigurája Károly Eduárd, szász-coburg-gothai hercege volt (nem azonos VIII. Eduárddal), akit Karina Urbach történész, a júliusban megjelenő Go-Betweens for Hitler (Hitler közvetítői) című könyv szerzője csak úgy emleget, mint "a náci, aki megúszta". A herceg tagja volt annak a széles közvetítői csoportnak, amely titkos tárgyalásokat folytatott Hitlerrel.
Károly Eduárd herceget, Viktória királynő unokáját az első világháborús élményei változtatták meg. Miután Németország elvesztette a háborút, a herceg a szélsőjobboldal felé kezdett el közeledni. 1920-ban még egy, a weimari köztársaság megbuktatásán fáradozó, több politikai gyilkosságot is elkövető terrorista csoport körül is felbukkant. Bár ő maga egyszer sem húzta meg a ravaszt, támogatta a szervezetet.
Az 1923-ban meghiúsult államcsínykísérlet, a sörpuccs után a herceg Adolf Hitler több támogatóját is a kastélyaiban bujtatta. A Führer ezt nem felejtette el, és a későbbiekben tábornokká nevezte ki Károly Eduárdot. De a herceg másban is segítségére volt: titkos londoni diplomáciai küldetéseken vett részt Hitler kérésére. Az 1935 és 1939 közötti útjai során különösen hasznos tevékenységet végzett a Führer számára.
Húga, Alíz hercegnő, Athlone grófnője mindig szívesen fogadta, és azon fáradozott, hogy minél szélesebb körben szalonképessé tegye a herceget. Ennek köszönhetően Károly Eduárd nemcsak a brit szalonokba, hanem még Windsor hercege, az egykori VIII. Eduárd otthonába is bejáratos lett.
A herceg először V. Györgyöt és feleségét, Mária királynét látogatta meg 1932 januárjában, Sandringhamben (a királyné a háborús viszálykodás ellenére már 1918-ban felvette a kapcsolatot németországi családtagjaival). Károly Eduárd látogatásai azonban nem jelentek meg a tudósításokban. Csak a hírszerzési iratokból és a külföldi levéltárak anyagából derült ki, hogy Károly Eduárd és Windsor hercege egy angol-német szövetségről álmodtak.
A szovjet hírszerző szerveknek valószínűleg volt egy beépített emberük az egykori VIII. Eduárd személyzetében, mivel már a háború kezdetén meg voltak győződve a herceg békekötési szándékáról. 1940-ben azt jelentették, hogy tárgyalásokat folytat Hitlerrel egy új angol kormány felállításáról, az angol-német békekötésről és egy szovjetellenes szövetség tető alá hozásáról.
|
|
|
|
|
|
A spanyol levéltárak anyagából kiderült, hogy Károly Eduárdhoz hasonlóan Windsor hercege is antiszemita nézeteket vallott. Javier Bermejillo, a herceg spanyol diplomata barátja beszámolt egy 1940 júniusában köztük lezajlott beszélgetésről, melynek során az egykori brit uralkodó "a zsidókat, a vörösöket és a brit külügyet okolta a háborúért". A herceg hozzátette, hogy Anthony Edent, és rajta kívül még néhány politikust szívesen "falhoz állítana". A diplomata állítása szerint régi barátja már jóval azelőtt is hasonló nézeteket hangoztatott kommunistákkal és a zsidókkal szemben, hogy 1936-ban a királyi székbe került volna.
Bermejillo egy 1940. június 25-i beszélgetésről felidézte, hogy Windsor hercege hangsúlyozta, hogy amennyiben hatékonyan bombáznák Angliát, az akár a békéhez is elvezethetne. Mint Bermejillo feljegyezte: "mindenáron békét akart." A levelet Franco után a németek is megkapták. Anglia bombázása 1940. július 10-én vette kezdetét.
A háború után Károly Eduárd és Windsor hercege nem találkoztak többé. 1945 áprilisában a Bletchley Park munkatársai fejtették meg azt a táviratüzenetet, amely arról tudósított, hogy Hitler nyomatékosította: a szász-coburg-gothai herceg semmiképpen sem kerülhet az ellenség kezére.
