Afrobolsevik hajtóvadászat a fehérekre Amerikában

Gazdag István – Demokrata.hu

Kövess minket -on és -en!

Amikor az Egyesült Államokban zajló társadalmi felforgatás jellemzésére az "afrobolsevizmus" fogalmat használom, egyesek azt gondolhatják, hogy ez csak egy üres szófordulat, egy propagandisztikus szólam a részemről, bármiféle tartalom nélkül.

Egyébként is érdektelen számunkra, hogy mi folyik Amerikában, mert az minket úgysem érint.

Ezzel kapcsolatban arra emlékeztetnék, hogy az utóbbi száz évben az amerikai kulturális, társadalmi vagy politikai divathóbortok (dzsessz, galeribűnözés, hippi pszichedelizmus, karizmatikus kereszténység, rap, twerking, antirasszizmus, deviánsszex-büszkeség, transzveszticizmus stb.) gyakorlatilag elárasztották az egész világot, előbb-utóbb begyűrűzve hozzánk is. Ugyanez fog történni az afrobolsevizmussal és inherens kísérőjelenségeivel is, mint amilyen a feketék pozitív diszkriminálása, az interszekcionalitás, a kritikai fajelmélet, a fehér bűntudat, a woke-izmus, a fehérellenes véleményterror (SJW-inkvizíció, deplatforming, cancel culture, online shaming) stb. Ehhez fizikailag feketékre sincs szükség. Elég lesz a virtuális jelenlétük is.

Archívum

Az afrobolsevizmus ideológiája egyáltalán nem bonyolult, hogy könnyedén felfoghassák a kedvezményezettjei is, akiknek a kifinomult gondolkodás enyhén szólva nem az erősségük. (A klasszikust parafrazeálva: A Jóisten egyszerűnek / Alkotta az eszüket / Nem tett bele túl sok IQ-t / Csak amennyit lehetett.) Mindössze három szóból áll, és így hangzik: Black Lives Matter. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az USA-ban immár kizárólag a feketék élete számít.

Amikor egy fekete veszíti életét egy fehér (pláne egy fehér rendőr) keze által, abból rendszerint országos médiahisztéria lesz, inkvizíciós kirakatpereket eredményezve, míg a fordított (sokkal gyakoribb) esetek legfeljebb mínuszos hírt érnek a helyi lapokban. A rasszizmus elleni ördögűzés általános légkörében ugyanis eleve azt feltételezik, hogy a fehér tettét (még ha önvédelem volt is, mint legtöbbször) törvényszerűen a fajgyűlölet motiválja, a négerét ellenben az őt (a fehérek részéről) sújtó tűrhetetlen társadalmi igazságtalanság vagy nyomós gazdasági kényszer (értsd: kellett a pénz drogra).

Napjaink Weimerikájában a fehérek kollektíve kulákok és burzsujok, vagyis reakciós és retrográd elemek, a társadalmi haladással azonosított multikulturalizmus és általános rasszkeveredés (melting pot) született ellenségei és zsigeri akadályai. Az a néhány intézmény, amelyre mindeddig a szabadságuk, méltóságuk és fizikai biztonságuk védelmében támaszkodtak, az afrobolsevik kulturális forradalom és a tavaly nyári BLM-terrorkampány nyomán kapitulált, majd átállt a néger-antifa-anarchista szélsőségesek oldalára, köztük a Republikánus Párt, az egyházak, sőt a rendvédelmi szervek is. Így az amerikai fehérek háromfrontos háborúra kényszerülnek az utcai (főleg fekete) bűnözők, az egész állam­apparátus és a transznacionális plutokrácia ellen. Részükről de facto gondolatvétségnek számít nyilvánosan ellentmondani a "rendszerszintű rasszizmus" állampárti narratívájának.

Magát Orwellt is megdöbbentené, hogy manapság milyen abszurd ürügyekkel hurcolnak meg fehéreket naponta a demokrácia önjelölt világítótornyában.

Egy ápolónő például azért veszítette el kórházi állását, mert a fosztogató és lincselő BLM-es banditákat tényszerűen banditáknak titulálta a Facebookon. Egy ismert talk show műsorvezetőjét azért rúgták ki 32 év után, mert képes volt azt állítani, hogy "minden élet számít". Egy neves közösségimédia-szereplőt, aki családellenességet és erőszakosságot rótt a BLM terhére, megfosztottak az egyik katolikus főiskolán betöltött teológiatanári állásától, és az sem segített rajta, amikor gyáván meakulpázva kijelentette, hogy "az új amerikai jobboldalon nincs helye rasszizmusnak". Egy déli baptista személyiségnek azért mondott fel a munkáltatója, mert az általa készített videóban biblikus szempontból bírálta a szélsőbaloldali szélsőségeseket. Az amerikai városokat felégető söpredéket kárhoztató videója miatt került ugyanilyen helyzetbe egy egyszerű vasgyári munkás, egy kétéves rákbeteg kislány apja.

Manapság egészen banális interraciális (feketék kontra fehérek) incidenseket is szisztematikusan gyűlölet-bűncselekménynek minősítenek a fehérek kárára. Két tízéves fehér kislány ellen ilyen jogcímen indult büntetőeljárás, mert az iskolabuszon összeakaszkodtak egy néger kortársukkal, aki a perpatvarban monoklit kapott a szemére. Egy fehér tinédzser fiúra szokás szerint hordában támadtak fekete suhancok, de mégis őt fogták perbe, mert a brutalizálásáról készült videófelvétel tanúsága szerint védekezés közben egy borotvapengével megvágta az egyik támadója térdét, ráadásul pedig lenégerezte őket. Egy 78 éves nagymama hasonló következményekkel kénytelen szembesülni, mert egy fekete kocavezetőnek, aki szabálytalanul átvágva előtte csaknem balesetet okozott, azt találta mondani, hogy "magának és a maga fajtájának viselniük kell a felelősséget a tettei­kért". De már az illegálisan úttestre vagy házfalra mázolt BLM-graffitik és George Floyd-portrék eltávolítása is automatikusan gyűlölet-bűncselekménynek számít.

Jelenleg az amerikai népesség 60 százaléka fehér, 12 százaléka fekete. Ehhez képest a négerek évente kb. 550 ezer bűncselekményt követnek el fehérek ellen, ez utóbbiak átlagosan évi kb. 60 ezer néger­ellenes bűncselekményével szemben. Az össznépesség alig 2-3 százalékát kitevő fiatal fekete férfiak felelősek a gyilkosságok feléért. Ami a média által túllihegett "fehér szupremacista terrorfenyegetést" illeti, 2015 és 2019 között fehér radikálisok követték el az összes belföldi terrortámadás 29 százalékát, míg 32 százalékuk fekete szélsőségesek, 27 pedig muszlimok kontóját terheli. De még a rasszista indítékú gyűlölet-bűncselekmények kategóriájában is alaposan felülreprezentáltak a feketék, az összes ilyen eset 24 százalékának tetteseiként, szemben az 53 százaléknyi fehérrel, akiket pedig a hatóságok sokkal könnyebben titulálnak "gyűlölködőnek".

Amerikában a feketéknek egyáltalán nincs okuk tartani a fehérektől, akik annyira kövérek, tunyák és öngyűlölők, hogy a világért sem kockáztatják a komfortjukat és a reputációjukat, erőszakhoz folyamodva ellenük, akár önvédelemből is. Ilyen körülmények között gyerekjáték az afrobolsevik hatalomátvétel.

Jelentések

Kövess minket -on és -en!

Az erfurti rendőrség keresi azt az antiszemita aktivistát, aki egy 24 éves zsidó férfit bántalmazott a villamoson, miután észrevette, hogy Dávid-csillagos nyakláncot visel. A hatóságok az esetet „politikailag motivált gyűlölet-bűncselekményként” vizsgálják.

Nyolc évtizednyi piacdemokrácia, konzumidiotizmus, feminista imperializmus és rendszerszintű férfiellenesség nyomán a nyugati fehér férfi mentálisan jórészt elvesztette a férfiasságát.

Az Elon Musk által alapított xAI a Grok nevű chatbot kedden több, általa „nem megfelelőnek” minősített közösségi médiás bejegyzését törölte, miután zsidók felsőbbrendűségét hirdető a Rágalmazás Ellenes Liga (ADL) panaszt tett „antiszemita tartalmak” és Adolf Hitler dicsőítését tartalmazó posztok közzététele miatt.

A „White Australia” (Fehér Ausztrália) nevű csoportot betiltották az anyaországban olyan gyűlöletbeszéd-ellenes gumijogszabályok alapján, amelyek bűncselekménnyé nyilvánítják a szervezettel való pusztán gondolati vagy szervezeti társulást.

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

Egy namíbiai helyi politikus, aki a Führer nevét viseli, sorozatban ötödször is mandátumot fog szerezni, a szavazatok 85 százalékának megszámlálása után.

1940 decemberében, három hónappal a német-olasz-japán háromhatalmi egyezmény aláírását követően japán tisztek kontingense érkezett Berlinbe újdonsült szövetségeseikkel konzultálni.

A kanadai közszolgálati média (CBC) egy belső kormányzati jelentésre hivatkozva kongatja a vészharangot: eszerint az országban gombamód szaporodnak az úgynevezett „aktív klubok” (Active Clubs).

Az első világháborút követő nemzetközi megszorítások nem kedveztek, sőt hatalmas hátrányt jelentettek a magyar harckocsizás kialakulásának és fejlődésének.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

Isabel Peralta, Spanyolország egyik legismertebb nemzetiszocialista aktivistája – aki szoros kapcsolatokat ápol brit szélsőjobboldali körökkel is – erőszakos zavargások középpontjába került.

A finn légierő kivezeti a szimbólumai közül a horogkeresztet – írja az Associated Press. A légierő hivatalos zászlajáról még 2020-ban törölték a hazafias szimbólumot, de néhány egységnél még ma is használják, a következő időszakban ezek zászlóit és logóit is megváltoztatják majd.

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.

Pietersburg mellett 3500 hófehér fakereszt virít a dél-afrikai vörös földbe tűzve. Ezek a keresztek emlékeztetnek minket azokra a búr farmerekre, akiket az elmúlt évtizedekben feketék gyilkoltak meg a „felszabadított” Dél-Afrikában – olvasható a Szent Korona Rádió oldalán. 

A Tresigallóban látható városszerkezettel ma akár Olaszország ezernyi pontján találkozhatnánk – feltéve, ha nem tör ki a második világháború.

Elvetemült provokatőrök újabban egy minden alapot nélkülöző álhírt terjesztenek Nyugaton, miszerint a globalista lobbi nyomására a kollaboráns kormányok harmadik világbeli újgyarmatosítókat importálnak futószalagon az őshonosok lecserélésének nyilvánvaló szándékával.

1951. május 21-én kezdődtek meg a kitelepítések Budapesten. A kommunista rendszer által nemkívánatosnak nyilvánított személyek ingatlanjait elkobozták, őket pedig kényszerlakhelyre költöztették, ahol mezőgazdasági munkát kellett végezniük.

Találkozott már a kedves olvasó olyan filmadaptációval, amiben Tamás bátyja, vagy Péntek szerepét 19 éves fehér tinédzser alakítja? Nem? És olyat, amiben a Kis Muck, vagy Aladdin figuráját karikás ostort suhogtató magyar betyár alakítja? Nem?! Milyen furcsa!

A nyugati szövetségesek által megtámogatott, végtelen ember- és nyersanyaggal rendelkező Szovjetuniónak azonban ez sem volt nagy ár, a világtörténelem egyik legnagyobb ütközete, amely a kurszki katlanban zajlott, megpecsételte a keleti front sorsát.

A Kun (Kohn) Béla nevével fémjelzett proletárdiktatúra és vörösterror, a hírhedt 133 nap fenekestül forgatta fel az akkori magyar társadalmi és politikai életet.

Az I. világháborús vereség után aláírt trianoni békeszerződés a szomszédos államoknak juttatta Magyarország területének kétharmadát, valamint a magyar népesség egyharmadát.

Az első világháború után, az 1920-30-as években számos kisebb fasiszta, nemzetiszocialista párt alakult meg Magyarországon. Az első egyik legjelentősebb ilyen szerveződés a Böszörmény Zoltán alapította Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt, ismertebb nevükön a Kaszáskeresztes Párt volt. 

1886-ban egy tucatnyi fajvédő nézeteket valló német család – a híres filozófus, Friedrich Nietzsche húga és sógora vezetésével – Paraguayba hajózott, hogy ott létrehozzon egy árjákból álló kolóniát.

Az 1945 telén a budai Várban rekedt magyar és német katonák ostromgyűrűt áttörő támadási kísérlete, a háború és az európai történelem egyik legtragikusabb és leghősiesebb pillanata.

Egyetemistaként az 1944. őszi mozgósítási parancsra vonultam be. Budapesten a Keleti Károly utcában volt a körletünk, a Marczibányi térre és Szentendrére jártunk kiképzésre.

Erre már sokan nem emlékeznek: 1919 júliusában a hajdúböszörményi "Ébredő"-nyomda tulajdonosa, Szabó Ferenc kirakatában megjelent egy plakát. Rajta kormánykerék, amelyet egy kemény kéz fog.

Jól emlékszem, 1945. január 19-e volt. Mi, gyerekek már feküdtünk szüleim Barcika alsói házában. Éjszaka két pulin zörgetett be, puskával a vállán: értem jöttek.