Hadifogoly Híradó: „Észtországi hadifogolyemlékek”

Kövess minket -on és -en!

Ausztriában kerültem a szovjet hadsereg hatalmába 1945. május 11-én. Szörnyű utazás után – miközben a vagonlakók 25 százaléka elpusztult – lázas betegen szálltam ki a vagonból Focsaniban.

Életben maradtam. Következett egy újabb szállítás az észtországi Walgára. Ez a láger a hadifogolyélet minden keserve és szenvedése ellenére is már menedéket jelentett. Ide mintegy hatezer hadifoglyot gyűjtöttek össze, többségében németeket. A magyarok közül csak tiszteket és hadapródokat hoztak ide, mintegy ezerkétszáz főt.

A lágerparancsnokság 1946 nyarától századosig bezárólag a tisztek részére is kötelezővé tette a munkát. Innen származik egy kedves emlékem.

Archívum

A táborhelytől mintegy 50 kilométerre hídépítési munkára osztottak be. Mindössze két orosz őr felügyelt ránk. Jól kijöttünk velük. Egyik este, tábortüzet gyújtvá, a közeli tanyából „magyar beszéd foszlányait” hozta felénk az esti szellő. A szöveget nem értettük, de a beszéd hangzása tipikusan magyar volt. Őreink kérésünkre elengedtek a tanyára. Az emberek, amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, meghívtak magukhoz lakásukba. Én egy idősebb tanárnőhöz kerültem, aki jól beszélt németül, így megértettük egymást. Ő tudott nyelvrokonságunkról. Könyvei között megtalálhatók voltak Jókai, Gárdonyi könyvei észtül. Elmondta népének nyomorúságát a háború alatt, és nehéz helyzetüket a háború után.

Ezután őreinknek köszönhetően rendszeressé váltak a találkozások. Mi elvégeztük a nehezebb ház körüli munkákat, mert kevés férfi volt odahaza, ők kötöttek nekünk kesztyűt, pulóvert, zoknit, megkínáltak ételellel is, pedig ebben ők is szűkölködtek.

A „jólét” nem tartott sokáig. Az ötödik hét vasárnapján, amikor a szokásos látogatatáson voltunk, egy különítény tagjai nekünk estek és ütlegelni kezdtek, visszavittek a lágerbe, bezártak egy vizes, dohos pincébe – 24 óráig felénk sem néztek. Miután megállapításuk szerint nem lázítottunk, és nem akartunk megszökni, továbbra is kijárhattunk hidat építeni, de minden este vissza kellett mennünk a táborba, és nem látogathattuk meg a helybeli lakosokat. A két őrt többé nem láttuk... Így ért véget hadifogságom legelfogadhatóbb időszaka.

Palotás Mihály – Budapest
HH 1996/5.

Kövess minket -on és -en!

A német hatóságok letartóztattak egy férfit, akit azzal vádolnak, hogy saját vérével horogkereszteket festett épületekre, valamint csaknem 50 járműre a hesseni Hanau városában.

Egy niagarai (Ontario) férfit, aki három vádpontban ismerte el bűnösségét terrorizmussal kapcsolatos cselekményekben, húsz év börtönbüntetésre ítéltek. Matthew Althorpe legkorábban tíz év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

A „White Australia” (Fehér Ausztrália) nevű csoportot betiltották az anyaországban olyan gyűlöletbeszéd-ellenes gumijogszabályok alapján, amelyek bűncselekménnyé nyilvánítják a szervezettel való pusztán gondolati vagy szervezeti társulást.

A Waffen-SS gyalogsági harcászata (a szárazföldi haderő elődjétől némileg eltérően) elsősorban az első világháborús német rohamcsapatok tapasztalatai alapján alakult ki.

Lakossági bejelentés alapján egy körülbelül 25 fős, Wehrmacht-egyenruhát viselő csoportot igazoltatott szombaton a berni kantoni rendőrség a Simmental-völgyben.

Bűnösnek mondott ki a bíróság egy szélsőjobboldali nézeteket valló fiatal fehér patrióta férfit „terrorcselekmény előkészítésének” vádjában Nagy-Britanniában.

„… Dwight D. Eisenhower nemcsak a nemzetiszocialista rendszert gyűlölte megszállottan, hanem mindent, ami német. Az amerikai és a francia megszállási zónában több mint ötmillió német katonát zsúfoltak össze szögesdróttal bekerített gyűjtőhelyeken...

Börtönbüntetésre ítéltek egy 48 éves magyar férfit, miután beismerte, hogy „szélsőséges jobboldali zenéket és anyagokat” birtokolt, illetve terjesztett az Egyesült Királyságban és Európa több országában.

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.

A szélsőbaloldali, kommunista szellemiségű Mérce azon sajnálkozik, hogy úgy tűnik, idén nem várt akadályokba ütközik a szokásos tiltakozás a Becsület napja ellen. Érdemes azonban tényszerűen végigjárni az állításaikat.

1945. május 9-én, éjfél után néhány perccel írták alá a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadserege, a Wehrmacht feltétel nélküli megadásáról szóló nyilatkozatot, de ezzel az európai hadszíntéren még nem ért a második világháború.

2025 szeptember 6-án és 7-én a Norfolk megyei Great Yarmouth-ban egy fehér nacionalista zenei fesztivál megrendezését tervezték, amelyet a szervezők "Resurrection 4" néven hirdettek meg.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Orvosi szakvélemények ismertetésével és kamerafelvételek bemutatásával folytatódott a bizonyítási eljárás az úgynevezett antifa-perben a Fővárosi Törvényszéken, ahol ismét bíróság elé állt a négy rendbeli, két esetben társtettesként, két esetben bűnsegédként bűnszervezetben elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletével és bűnszervezetben, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletével vádolt Simeon Ravi Trux.

1941. május 10-én Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese váratlanul Skóciába repült. Arra akarta rávenni Winston Churchill miniszterelnök ellenzékét, hogy kössenek békét Németországgal, amivel elkerülhető lett volna a kétfrontos háború.

A világháború előrehaladtával, 1940 és 1945 között a teljes német ipar fokozatosan átállt a háborús termelésre.

Dr. Eduard Bloch „Páciensem, Hitler” címû írása eredetileg a Collier Magazinban jelent meg, két részben, 1941. március 15-én és március 22-én.

A CIA dokumentumaiból kiderül, hogy ügynökök 10 évig keresték Adolf Hitlert Dél-Amerikában, miközben Argentína arra készül, hogy feloldja a titkosítás alól a második világháború végén az országba menekült németekről szóló kormányzati aktákat.

Kötelességünk emlékezni hőseinkre, emellett pedig erőt tudunk meríteni életpéldájukból.

Európa politikai, gazdasági, vallási vezetői és médialakájaik évek óta azt szajkózzák népeiknek, hogy a migráció és a vele együtt járó lakosságcserés gyarmatosítást egyfajta fatalitás, és el kell viselnünk, mert „először is emberek vagyunk”.

A tábori lelkész letörten lépett be a pasewalki kórház első világháborús sebesültekkel teli kórtermébe.

A második világháború után a Wehrmacht és a Waffen-SS egykori tagjai a berlini kormány tudta nélkül titkos hadsereget hoztak létre.

Az SS Vezetési Főhivatala 1944. január 25-én kelt parancsában elrendelte, hogy az 1. (gépkocsizó) SS-gyalogdandárt új alakulatok felállítása mellett Zágráb–Celje térségében szervezzék át 18. SS-páncélgránátos-hadosztállyá.

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

Alább olvasható Prohászka Ottokár püspök 1923-as, húsvét alkalmából megfogalmazott közéleti állásfoglalása. Az esetleges áthallások a jelenkor számára – sajnos – nem írhatók a véletlen számlájára.

A második világháború egyik leghíresebb repülőgép-párbaja a brit Supermarine Spitfire és a német Bf 109-es között zajlott le. Ebben igen nagy része volt a hajtóművek teljesítményének.