.jpg)
Kövess minket 
-on és 
-en!
Az 1912. március 29-én született Hanna Reitsch kislány korában doktornőnek készült, de emellett imádta a vitorlázórepülést is, amivel már ekkor is felállított néhány rekordot.
Első nőként megkapta az Ezüst C jelvényt, s ezt a tudást és tapasztalatot később jól kamatoztatta a motoros repülőgépeken is. A gépmadarakkal már Berlinben találkozott, aminek az lett az eredménye, hogy otthagyta az orvosi egyetemet és berepülőpilóta lett. Mellette oktatott és néhány kaszkadőrfeladatot is bevállalt az UFA-nál.
Képességeire hamar felfigyelt az 1933-ban még csak a szürkületi zónában működő Luftwaffe és Hannát speciális tesztpilótának alkalmazta. Mire a nemzetiszocialisták hatalomra kerültek, addigra Hanna keblén már díszelgett néhány kisebb kitüntetés. A német sajtó imádta a kicsi, szőke, kék szemű és széles mosolyú fiatal nőt, aki szívósságban túltett a férfiakon is. Vadászbombázókat tesztelt és a híres V1 szárnyasbombát, melyekért Hitlertől megkapta a vaskereszt második majd első fokozatát, Göringtől pedig a tiszteletbeli pilóta jelvényt.
A nemzetiszocialista ideál és a Führer iránti teljes elkötelezettség a háború végjátékában két különös projekt végrehajtására sarkallta. Kidolgozott egy tervet, melyben csaknem hetven önfeláldozó pilóta kiképzése és akciója szerepelt. Az elgondolás szerint a japán kamikaze pilóták mintájára a Leonidas csapat német önkénteseit beültették volna egy-egy Fi 103R típusú, vagyis módosított V-1 repülőbombába, amit csaknem 900 kilogramm robbanóanyaggal töltöttek fel. Ezeket a bombákat aztán a cél közelében leoldották volna a hordozó repülőről és a pilóták a célra vitorláztak volna velük. De a terv már a tesztelés közben bizonytalanná vált, az átalakított V-1 a szerkezeti módosítás miatt nem úgy reagált, ahogy várták, így a projektet törölték.
A másik egy szintén nem veszélytelen vállalkozás volt. 1945. április 26-án, amikor a Vörös Hadsereg már Berlin központját ostromolta, egy Fi156-os géppel simán leszállt a Brandenburgi kapu mellett, hogy a német nép vezérét kimenekítse. Hitler nem élt a lehetőséggel, bár Hanna bátorságáról elismerően nyilatkozott. Két nappal később Reitsch kisasszony úgy távozott Berlinből, ahogy jött és ez ad okot a mai napig tartó találgatásokra arról, hogy Hitler talán nem is a Führerbunkerben halt meg 1945 áprilisában.
Hanna Reitsch amerikai fogságba került, ahol alaposan kivallatták. Főleg Hitler utolsó napjai érdekelték őket, de erre mindig csak annyit tudott mondani, hogy a Hitlertől való búcsúzás volt a legszomorúbb nap életében.
Szabadulása után egy darabig Németországban élt, eltiltva a repüléstől. De aztán az ötvenes évek elején már újra vitorlázórepülő versenyek sztárjaként szerepelt az újságokban. Vendégeskedett Japánban, Amerikában, pilótaiskolát nyitott Indiában és Ghánában, továbbra is versenyzett és újabbnál újabb rekordokat állított fel.
|
|
|
|
|
|
1972-ben még adott egy interjút, amiben a német bűntudatról beszélt, s arról, hogy ezzel szemben ő mindenre büszke, amit elvégzett. Egy 1979-es levélben köszönt el az élettől. Bár hivatalos boncolás nem erősítette meg, de úgy tűnt, hogy halálát cianid mérgezés okozta. A Hitlertől kapott vaskeresztet élete végéig a szíve fölött hordta.
