Kövess minket 
-on és 
-en!
Lengyelországban 2008 óta április 13. a katyni vérengzés áldozatainak emléknapja, mert 1943-ban a németek ezen a napon hozták nyilvánosságra, hogy a szovjet belügyi szervek 1940 tavaszán fogságba esett lengyel tiszteket mészároltak le. A bűntény áldozatainak száma megközelíti a 22 ezret.
A második világháború előestéjén, 1939. augusztus 23-án aláírt szovjet-német megnemtámadási szerződés, a Molotov-Ribbentrop-paktum sokáig titkolt titkos záradékában a szerződő felek felosztották maguk között Közép- és Kelet-Európát...
A Németország és a Szovjetunió között fekvő Lengyelországot lényegében "félbevágták", a Narew-Visztula-San folyók vonalán választották ketté. Amikor Németország 1939. szeptember 1-jén lerohanta Lengyelországot, annak keleti határain szeptember 17-én benyomult a Vörös Hadsereg is, a két agresszor csapatai a kijelölt vonalon találkoztak. A keleti országrészt lerohanó szovjetek 250 ezer lengyel hadifoglyot ejtettek, közülük az együttműködésre nem hajlandó és fizikai munkára is alkalmatlannak minősített tiszteket a Belügyi Népbiztosság (NKVD) felügyeletével három különleges táborba hurcolták.
Lavrentyij Berija belügyi népbiztos 1940. március 5-én jegyzékben javasolta Sztálinnak, hogy rendelje el a szovjethatalom eme "megátalkodott ellenségei", szám szerint 14 700 hadifogoly és 11 ezer börtönben fogva tartott lengyel tiszt és értelmiségi agyonlövését, méghozzá beidézésük, a vád ismertetése és a nyomozás lefolytatása nélkül. Sztálin még aznap aláírta a dokumentumot, amelyet ugyancsak aznap a kommunista párt politikai bizottsága határozat formájában továbbított az NKVD-nak.
Az NKVD március 14-én a likvidálás három fő helyszíneként a Szmolenszk melletti Katinyt (lengyelül Katyn), a Harkov melletti Pjatyihatkit és a Kalinyin (ma Tver) melletti Mednojét jelölte ki. A foglyokat április 3. és május 19. között konvojokban vitték ide, kezüket hátrakötözték, majd közvetlen közelről tarkón lőtték és hatalmas tömegsírokban földelték el őket. Tömeges kivégzések Kijevben és Minszkben is voltak. A vérengzés áldozatainak pontos száma máig ismeretlen, a Lengyel Emlékezet Intézete 21 768 áldozatot tart számon, köztük van a magyar Korompay Emánuel, a varsói egyetem lektora is.
A németek 1941. június 22-én megtámadták a Szovjetuniót, egy hónappal később Katyn is fennhatóságuk alá került. A tömegsírokat 1942-ben a helyi orosz lakosság útmutatása nyomán egy pályafenntartó vonat lengyel kényszermunkásai találták meg, a német hatóságok 1943. február 18-án kezdték el az exhumálásokat. Mintegy 400 holttest kihantolása után, 1943. április 13-án a berlini rádió kommünikében adott hírt a szovjetek által meggyilkolt lengyel katonatisztek tömegsírjairól. A háborúban szétszakadt világ a Szovjetunióval szövetségben álló részein kétkedve fogadták a bejelentést, a szovjetek pedig a németeket vádolták a mészárlás elkövetésével, a Nemzetközi Vöröskereszt bevonásával folyó vizsgálatba nem egyeztek bele.
A helyszínre végül a németek által felkért nemzetközi bizottság utazott. Ők a magyar Orsós Ferenc patológus által kidolgozott módszert alkalmazva megállapították, hogy a mészárlást 1940 áprilisában és májusában hajtották végre, megkezdték az áldozatok azonosítását, és négyezernél több holttestet eltemettek. A területet 1943 augusztusában visszafoglaló szovjetek hozzáláttak a temető megsemmisítéséhez, egyben bizottságot is alakítottak a "fasiszta megszállók által végrehajtott" kivégzések kivizsgálására, és a testület a gyilkosságok elkövetőjeként a Wehrmacht 537-es utászzászlóalját nevezte meg. 1959-ben 21 857 meggyilkolt lengyel tiszt személyi adatlapját és dossziéját is megsemmisítették, az ügyről csak összefoglaló jelentést őriztek meg, amelyet a Szovjetunió legfontosabb államtitkai közé soroltak. A Katynban történtekről a szocialista blokk országaiban nem beszéltek vagy a hivatalos szovjet álláspontot fogadták el.
A Szovjetunió csak a kelet-európai rendszerváltások idején, 1990-ben ismerte el hivatalosan felelősségét. Mihail Gorbacsov szovjet államfő április 13-án adta át a Moszkvában tárgyaló Wojciech Jaruzelski lengyel elnöknek az 1939-40-ben fogva tartott lengyel állampolgárok névsorát tartalmazó dokumentumok másolatát, ehhez időzítve adta ki a TASZSZ szovjet hírügynökség azt a közleményt, mely szerint a katyni gyilkosságokért a Szovjetuniót terheli a felelősség. A Szovjetunió szétesése után Oroszország parlamentje 2010-ben ismerte el, hogy a tömeggyilkosságot Sztálin és más szovjet vezetők közvetlen utasítására hajtották végre.
|
|
|
|
|
|
Lengyelországban 1992-ben kerültek nyilvánosságra az ügy orosz levéltárakban őrzött, korábban államtitoknak minősített dokumentumai, a tragédiáról 2007-ben forgatott felkavaró filmet az apja halála miatt személyesen is érintett Andrzej Wajda. A lengyel parlament alsóháza, a szejm 2007. november 14-én a katyni vérengzés nyilvánosságra hozatalának napját a katyni bűntény áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Nemzetközi szakértők és a lengyel hivatalos szervek is azt szorgalmazzák, hogy az ügy el nem évülő, emberiesség elleni bűntettként, népirtásként kerüljön jogi lezárásra. Oroszország ezt vitatja, álláspontja szerint a katyni vérengzés bűncselekménynek minősül ugyan, de elévült.
