Beszélgetés a Vérszerződés énekesével, Gerivel

Az alábbi beszélgetés az internet elterjedése és ezáltal a nyomtatott kiadványok háttérbe szorulása előtt, a Front 14 égisze alatt megjelenő Öntudat c. újság hasábjairól származik.

Ha emlékeim nem csalnak, 2004-ben készítettem az interjút, amely mai napig tartó hatállyal tartalmaz érdekességeket. Fontos megjegyezni, hogy annak idején a szélsőjobboldali zenei színtér éppen pangott. Nem voltak vidéki csarnokokat szépen megtöltő nemzeti radikális koncertek és a Magyar Szigeten sem játszottak még magukat nemzetiszocialistának valló zenészek...

 Innentől olvasható az eredeti újságcikk.

A ’90-es évek alkonya óta a nemzetiszocialista tevékenység megtorpanásának lehetünk tanúi, a zenekarok tekintetében legalábbis mindenképp. A Nemzetbiztonsági Hivatal áldatlan tevékenységének következtében sorra némulnak el az ellenállás hangjai, azonban maradtak még a mai viharos időkben is olyanok, akik egyenes kiállással hirdetik a fehér büszkeséget. Az egyik dacos csapat a Vérszerződés. Gerivel, a zenekar frontemberével készítettünk interjút.

- Először is, mikor és milyen körülmények között jött létre a zenekar?

- 1992-ben alakult a zenekar. Az alapító tagok közül már csak én vagyok a zenekarban. A körül­mények elég kezdetlegesek vol­tak, mivel semmilyen tapaszta­latunk nem volt zenekaralapítás terén, sőt a basszusgitárosunk, akit később gitárosunkként is­merhetett meg a közönség, akkor kezdett még csak gitározni ta­nulni. Ennek ellenére optimisták voltunk, úgy gondolom, hogy megérte.

- Politikai indíttatásból kezdte­tek el játszani vagy inkább a zene szeretete volt a meghatáro­zóbb?

- Természetesen a politikai in­díttatás volt a döntő, bár a kez­deti felállásból csak ketten vol­tunk skinheadek. Emellett persze közrejátszott a zene, a zenélés szeretete is. Én akkor már évek óta foglalkoztam zenével, tagja voltam a városi fúvószenekarnak is.

- Vérszerződés… A posztmodern idején, a XX-XXI. század fordulóján, mit akartok kifejezni a zenekar elnevezésé­vel?

- A név egyrészről egy visszacsatolás ehhez a nagyszerű történelmi eseményhez, és azt akarjuk kifejezni vele, hogy büszkék vagyunk őseinkre, azok tetteire, akik/amelyek örök példaként lebegnek a szemünk előtt. Folytatnunk kell az utat, amin Ők elindították népünket. Másrészről a Vérszerződés jól kifejezi azt a bajtársi kapcsolatot, ami mozgalmunkat jellemzi. Két ember egyfajta „testvéri kapcsolatba” kerül a vérszerződés által, és a „Testvér” megszólítás pedig nem egy új keletű dolog a mozgalmunkban.

- Milyen stílusirányzathoz so­rolnád a zenéteket?

- Ez mindig nehéz kérdés szá­momra. Nagy vonalakban talán a hatecore irányzatba lehetne be­sorolni minket, de semmiképpen sem szeretnénk műfaji korlátok közé szorítani magunkat. Olyan dalokat írunk, ami a szívünkből szól, legyen az bármilyen stílusú is. Ez talán az új dalainkra jel­lemző a legjobban, mivel ezek között találhatóak a hatecore stílus mellett olyanok is, amik talán inkább a RAC stílusba so­rolhatóak.

- Szövegeitek kizárólag Ti írjá­tok vagy külső „mentorok” is közreműködnek a zeneszámok összeállításában?

- Döntő többségében saját szö­vegeket zenésítünk meg, de kaptunk jó pár szöveget a Bará­tainktól is.

- Általában véve miről szólnak a dalaitok? Úgy sejtem nem "ma­gatoknak" zenéltek, mint egyes, a nemzetközi pénzhatalom által a csillagos égbe emelt önelégült (viszont sokszor abszolút tehetségtelen) kozmopolita zenekarok. Kiket tartotok úgymond célcsoport­nak?

- Dalaink politikai, hazafias, il­letve mitológiai témákkal foglal­koznak. Természetesen első sor­ban nem magunknak zenélünk. Én úgy a saját zenekarunkat, mint a többi skinhead zenekart is, egyfajta propagandaeszköznek tartom, a Mozgalom talán leg­hatásosabb propagandaeszközé­nek. Az elsődleges célcsoport az NS/skinhead mozgalom, a Bajtársainkat próbáljuk lelkesíteni dalainkkal, de a legjobban annak örülnénk, ha a zenénk minden fehér testvérünkhöz eljutna és felnyitná az agymosott tömegek szemét.

- A „mitológiai témák” megfo­galmazás mögött, ha jól sejtem a keresztény­ség európai megte­lepedése előtti pogány hagyo­mányok és érték­rend aktuali­zálása rejlik. Mindez inkább egy alternatív pillantás erejéig hat vagy a mindennapokra ki­terje­dően is gyakoroljátok?

- Több, mint egy alternatív pillantás, hisz engem nagyon foglalkoztatnak ezek a dolgok, próbálok minél többet megtudni róluk, ami által kialakult egy bizonyos fajta szemléletmód, vagy hívhatjuk vallásnak is. Így ez már a mindennapjaim része lett. Emellett, amennyire a lehetőségeim engedik, igyekszem is megtartani az ősi „pogány” szokásokat, ünnepeket.

- Mit gondolsz a vallási alapon történő megosztottságról? Kér­désem leginkább arra irányul, hogy a vallási politeizmust, sokszínűséget avagy egyetlen vallás kizáróla­gosságra való törekvését tartod inkább helyénvalónak?

- Sajnos a valláskérdés állandóan problémát jelentett és jelent a mozgalomban. El kéne jutni odáig végre, hogy mindenki tiszteletben tarja bajtársa vallását, és ne akarja minden áron a saját meggyőződését ráerőltetni. Ez egyébként mindig a "keresztény oldalra" volt első sorban a jellemző, lásd pl. MNA, de mostanában is hallani itt-ott hasonló fennhangokat. Az ősi, úgynevezett "pogány" vallásokra egyébként sem az a jellemző, hogy rá akarnák erőltetni magukat más vallású emberekre, sokkal inkább egyfajta türelmet mutatnak a másik vallás irányába. Ez nem minden esetben igaz a kereszténységre, nem véletlenül kellett a fegyverek erejével ráerőltetni népünkre… Ettől függetlenül nekem az a véleményem, hogy azokat a pontokat kell keresnünk, amik összekötnek minket, és nem azokat, amik szétválasztanak. Ez igaz a mozgalom minden más területére is. Ha ezt el tudjuk érni, sokkal előbbre fogunk jutni harcunkban.

- Fellépéseket, koncerteket in­kább önállóan szerveztek vagy tömörülések meghívását szíve­sebben fogadjátok?

- Mi nem foglalkozunk koncert­szervezéssel, erre megvannak a megfelelő csoportok. Szívesen vesszük mindenkinek a meghí­vását, hiszen minél több lehető­ségünk van fellépni, annál többet tehetünk az ügyünkért. Én min­den koncertet egy nyertes csatá­nak tartok, amely egy újabb szög ennek a romlott rendszernek a koporsójában.

- Van/vannak olyan magyaror­szági NS-csoportok, vagy nem­zetközi szerveződések, amelyek­hez közelebb álltok, illetve tá­mogattok?

- Minden csoportot, illetve szer­vezetet támogatunk, akik a kö­zös ügyért harcolnak Magyaror­szágon és világszerte egyaránt.

- Akadt már problémátok a so­kat emlegetett és átkozott Nem­zetbiztonsági Hivatallal, illetve a hatalom egyéb hatóságaival?

- Igen, többször is, bár az esetek többségében soha sem szemtől- szemben. Az már régóta érez­hető, hogy a „Nagy Testvér” folyamatosan figyel minket, és ezt alkalmanként bizonyos ese­ményekkel, jelekkel a tudomá­sunkra is juttatja, hogy „nehogy már jól érezzük magunkat”. Itt vannak például a koncertbetiltá­sok, amiből legutóbb zsinórban kettő is kijutott. Ha külföldre me­gyünk zenélni minden alkalom­mal „kiszúrnak” minket a hatá­ron, kifelé és befelé egyaránt. Ilyenkor minimum egy óránk az „ördögé”, amíg átvizsgálják a kocsinkat, a csomagjainkat, meg elvégzik a papírmunkát. Volt arra is példa, hogy egy szlová­kiai fellépésre igyekezvén 4 órát kellett a határátkelőn várakoz­nunk (magyar oldalon!), majd éjfélkor, mikor már a szlovák rendőrség megtalálta és betá­madta a koncertet tovább me­hettünk volna. Ezt aztán még mindig tudták fokozni azzal, hogy a nyáron nem engedtek be minket Svájcba, ahova szintén koncertezni indultunk. Több órás várakozás, motozás, átvizs­gálás, illetve kihallgatás után vissza kellett fordulnunk, illetve egy évre ki is lettünk tiltva Svájcból politikai nézeteinkre hivatkozva. És még folytathat­nám a buktatók sorát. Persze ahogy a mondás tartja, minden rosszban van egy kis jó is. Nos, ezek a dolgok csak erősítik ben­nem a hitet, hogy jó úton járok. Ami nem pusztít el, az csak erő­sebbé tesz!

- Ápoltok szorosabb kapcsolatokat külföldi NS-zenekarokkal? Gyakran kaptok meg­hívásokat külföldi fellé­pésekre?

- A legemlékezetesebb talán a tavaszi „Death to S.H.A.R.P.!” turné volt, mikor is Jonesy-val, az English Rose énekesével egy hat állomásos Európa turnét bonyolítottunk le, melynek helyszínei Szlovénia, Belgium, Olaszország, Francia­ország, Magyarország, és Anglia volt.

- A kilencvenes években Európa szerte és talán az egész fehér világban tapasztalható volt egy szélsőjobboldali előretörés, ami mára defenzívába ment át. Úgy a zenekarok, mint a szerve­ződések, társadalmi csoporto­sulások tekintetében. Vélemé­nyed szerint ez minek tudható be, továbbá mit gondolsz, visszafordítható folyamatról van szó?

- Én ezt semmiképpen nem ne­vezném defenzívának, bár talán a hazai körülményeket tekintve annak tűnhet a dolog. Valóban volt egy szemmel láthatóan na­gyobb fellendülés a ’90-es évek elején, de ez úgy gondolom, hogy a kommunista blokk terü­letén bekövetkező „rendszer­változásnak” tudható be. Mivel egy kicsit szabadabb lett a légkör az NS-mozgalom is jobban tudott terjeszkedni, emellett a médiában is nagyobb vissz­hangja lett a dolgoknak. Persze a visszarendeződés hamar meg­történt és ez által a mozgalom ismét nehezebb helyzetbe került, de azt gondolom, hogy ugyanolyan intenzitással működik, mint pl. 12 évvel ezelőtt. A le­hetőségek persze egyre jobban beszűkülnek, de azt gondolom, hogy a még meglévők maximá­lisan ki vannak aknázva. Ha pe­dig a mozgalom létszámára gon­dolsz, és itt most csak a hazaira gondolok, valóban kevesebben vagyunk, mint évekkel ezelőtt, de ennek pontosan tudjuk az okát, emellett pedig azt mon­dom, hogy a „töltelék Bajtársa­kért” nem kár. Akik már most megfutamodtak, azok a csataté­ren is hátba lőttek volna, úgy­hogy talán jobb is így.

- Térjünk vissza a Vérszerző­déshez. Az utóbbi koncerteken hallhatott a közönség új számo­kat is. Mikor jön ki a következő korong és tudjátok már, mi lesz a címe?

- Mire ez a riport megjelenik már hozzá lehet jutni az új al­bumhoz. Rá fogtok ismerni…

(Ez lett a Hateparade - szerk.)

- A hazai nemzetiszocialista ze­kekarok körében szokássá, he­lyesebben kényszerűséggé vált, hogy albumaikat önerőből, szerzői kiadásként adják ki. Ha jól tudom, Ti is így dolgoztok. Nem próbáltátok még a kap­csolatokat felvenni, hazai vagy esetleg külföldi lemezkiadók­kal?

- Nézd, ez nem biztos, hogy baj. Kezdve azzal, hogy Magyaror­szágon nincs egyetlen NS-kiadó sem, így nem is nagyon van hova fordulni. A külföldi ki­adókkal lehet tárgyalni, de nem biztos, hogy bevállalják egy ma­gyar nyelvű album kiadását, vagy ha megy is a dolog, akkor is körülményes a lemezeket a hazai közönséghez eljuttatni. Annak meg nem látom értelmét, hogy pl. angol nyelven jusson hozzá a magyar közönség a le­mezhez, mert a dalok hozzájuk (is) szólnak, úgyhogy érteniük kell a szövegeket, meg hát ma­gyarok vagyunk, első sorban magyarul kell énekelnünk. Per­sze nehéz előteremteni az anya­giakat egy lemez kiadására, de azt gondolom, hogy nem lehe­tetlen feladat, sokunknak sike­rült. Áldozatokat mindig is kell majd hoznunk, akár anyagiakat is.

Sajnos sokan még mindig azt hiszik, hogy a zenekarok dús­kálnak a pénzben, és hogy mi abból élünk, ami a lemezekből „befolyik”. Nos, akkor ki is kell ábrándítanom ezen embereket, mert ebből a pénzből mi ma­gunkra még soha nem költöt­tünk, általában még egy gitár húrra sem. A pénzt minden eset­ben a következő albumba for­gatjuk vissza, emellett pedig mindannyian dolgozunk a meg­élhetőségünkért. Mivel hallot­tam már sok mindent egyes ze­nekarok „tarifájáról” ezt csak a saját nevünkben mondom, de bizton állíthatom, hogy meg még senki nem gazdagodott ebből.

Sok vád érte már a zenekarokat, hogy miért ilyen „drágák” az al­bumok, és miért nem lehet ol­csóbban hozzájutni? Bár az úgy-nevezett „divatzenekarok” al­bumai még mindig kétszer annyiba kerülnek, mint a mie­ink, a fent említett visszajelzések miatt a következőt határoztuk el. Az új cédéhez olyan áron lehet hozzá jutni, amilyen alacsony áron még nem lehetett hazai skinhead zenekaréhoz. Ezzel az a célunk, hogy minél több Baj­társunkhoz eljuthasson a zenénk és, talán így az elejét tudjuk venni annak a „cigánykodásnak” is, hogy az emberek az Internet­ről töltögessék le az albumokat, vagy másolt formában járjon kézről kézre.

Egyébként folynak tárgyalások az új albumot illetően egy kül­földi kiadóval, akinél angolul jelenne meg, hogy üzenetünket még több Bajtársunkhoz el tud­juk juttatni világszerte. De emellett kapható a magyar nyelvű album is és ez a legfon­tosabb.

- Köszönöm a beszélgetést és gratulálok a kitartásotokhoz. További eredményes küzdelmet kívánok!