Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Kutatók egy csoportja nemrég bejelentette, hogy rábukkant Alaszka egyetlen, japán-amerikaiak fogva tartására létesített internálótáborának helyszínére.
A hosszú időre feledésbe merült létesítmény egy anchorage-i katonai bázison épült a második világháború kezdetén – olvasható a History.com oldalon.
Az alaszkai Juneau lakói harminc éven át kevés emberrel találkozhattak gyakrabban Tanaka Sonoszukénál. Az alaszkai fővárosba 1907-ben érkező férfi kávézóként is működő kifőzdéjében a hét minden napján napi 24 órában szolgálta ki az éhes bányászokat, dokkmunkásokat és halászokat. Tanaka élete 1941 végén azonban gyökeresen megváltozott.
Pearl Harbor megtámadásának másnapján, december 8-án az USA hadat üzent Japánnak, az amerikai társadalmon pedig úrrá lett a félelem, sokan ugyanis a nyugati parti városok elleni támadástól tartottak. Tanakát ebben a helyzetben semmi sem menthette meg, annak ellenére, hogy több évtizeden át etette a helyi munkásokat, számos lakossal került szoros barátságba, és ingyen étkezést biztosított a nagy gazdasági válság alatt sztrájkoló dokkmunkásoknak. Néhány órával azután, hogy Roosevelt elnök bejelentette a hadiállapot beálltát, FBI-ügynökök jelentek meg Tanaka otthonában, és őrizetbe vették a férfit.
„Lehet, hogy egy ideig nem leszek otthon” – mondta a 60 éves étteremtulajdonos feleségének és a négy gyerekének, mielőtt elvitték volna. A család ekkor még nem tudta, Tanaka mennyire fájdalmasan igazat szólt. A férfi egyike volt azon 15 japán, valamint 2 német állampolgárnak, akiket több hónapra az anchorage-i Fort Richardsonba (Richardson-erőd) zártak, mielőtt az országban számos helyszínen elhelyezett internálótáborokban szórták volna szét őket. 1942 áprilisában a Tanaka családot a kávézó bezárásra kényszerítették, majd egy Seattle városán kívüli vásártéren felállított fogolytáborba internálták. A családfő csak 1944-ben, az idahói Minidoka internálótáborának szögesdrótja mögött láthatta újra feleségét és gyermekeit. A háború után Tanaka visszatért Juneau-ba, és újranyitotta éttermét.
Bár az amerikai történelem ezen sötét fejezetét a mintegy 110-120 ezer internált és családja sohasem felejtette el, Fort Richardson sebtében felhúzott internálótábora hosszú időre a feledés homályába merült, mígnem egy kutató nemrég rátalált a láger létezéséről tanúskodó bizonyítékokra. Morgan Blanchard régész épp a ma Joint Base Elmendorf-Richardson néven ismert katonai bázistól nem messze folytatott kutatásokat, amikor egy 1944-es, Alaszka egyetlen internálótáborának helyszínét pontosan meghatározó, a létesítményről két fényképet is tartalmazó térképre bukkant. Az őrtornyoknak, valamint sarkvidéki körülmények között is használható sátraknak is helyt adó láger felépítése 1942 februárjában kezdődött, és négy hónappal később fejeződött be.
„Fényűző” barakkok
Fort Richardson internálótáboráról a korabeli sajtó csak nagyon kevés cikkben számolt be. Az Associated Press nevetséges rövidhíre például gyakorlatilag egy ötcsillagos szállodának festette le a lágert. A Dallas Morning News 1942. január 12-i számában az újságíró arról számolt be, hogy a sewardi (alaszkai város, amelyet a területet Oroszországtól megvásárló amerikai külügyminiszterről neveztek el) Hama Hideo annyira fényűzőnek találta új lakhelyét, hogy kérte, felesége és két gyermeke is csatlakozhasson hozzá. „Hama Hideo úgy véli, hogy ez egy tökéletesen nagyszerű háború” – adta hírül az újság. A férfi a híradás szerint annyira jónak találta az ellátást, melegnek a barakkokat és bőségesnek az olvasásra és írásra alkalmas eszközüket és tárgyakat, hogy szerette volna családjával is megosztani azt a példátlan jólétet, amelyben része volt.
|
|
|
|
|
|
Bár az internálótábor barakkjai már rég nem állnak, Blanchard és kutatótársai történelmi források és légi felvételek segítségével meghatározta a láger pontos helyszínét, amely ma részben egy parkoló helyén található. A katonai bázis közönségkapcsolatokért felelős részlegének tájékoztatása szerint a régészeti feltárás során 116 lelet – többek között a szögesdrótkerítés-elemek, valamint elektromos kábelek – került felszínre, amelyekről a kutatók úgy vélik, kapcsolatba hozhatók a táborral.
A kutatók népszámlálási adatok, valamint az ellenséges országgal kapcsolatba hozható etnikumú lakosokat számon tartó igazolványok vizsgálata segítségével egy kivételével mind a 17, táborban raboskodó személyt azonosította. A kutatás eredményeiről tudósító rendezvényen – amelyet a hírhedt, japán-amerikaiak internálását lehetővé tevő 9066-os elnöki rendelet 74. évfordulóján, február 19-én tartottak az Elmendorf-Richardson katonai bázison – Tanaka két lánya is jelen volt.
A második világháború alatt összesen több mint 200 alaszkai japán-amerikait vettek őrizetbe az amerikai hatóságok. Mint Blanchard elmondta, sokan voltak közöttük, akik már amerikaiak között nevelkedtek, és amerikainak tartották magukat, mivel azonban japán családnevük volt, kitelepítették őket. A kutatás várhatóan még idén lezárul. Az eredményeket elküldik az állami műemlékvédelmi hivatal vezetőjének, aki ezután eldönti, hogy a lelőhely valóban kiemelt történelmi jelentőséggel bír-e. A helyszínen egy emlékmű felállítását is tervezik.
